A csoportban rendszeresen megjelennek a legváltozatosabb vélemények a Szent Szellem személyéről, de hasonló „vegyes felvágott”-at látni a Szellem ajándékairól, megnyilvánulásairól szóló „beszélgetésekben”. Ezek sokszor a legmocskosabb szennyfolyamok, melyekben mindenféle véleménynek helyet adnak, megjelenik szkepticizmus, gúnyolódás és nem ritkán a Szent Szellem nyílt káromlása is. A csoport tagjainak egy része nyíltan megtagadta korábbi szellemi megtapasztalásait. A nyelveken szólást „halandzsának” és „önhipnózisnak” bélyegzik olyanok (is), akik saját állításuk szerint korábban (évekkel, évtizedekkel azelőtt) részesültek a Szellem karizmájából. Egyikük a gúnyolódás mellett megjegyezte: ma – kereszténységtől eltávolodva - is képes ugyanolyan „halandzsára”, mint hívőként, tehát az egész „semmi”. Az ilyen vélemények egy részét alpári kifejezésekkel, változatos káromkodásokkal tűzdelték meg, ami mutatója az illető (és a csoport) szellemi-erkölcsi színvonalának is.